Tegnap, a barátságnál hagytam abba... Ma csak erősödött bennem az érzés, hogy a barátság olyan, mint egy (jó) házasság. Végül is az ember a legtöbb idejét vele(ük) tölti, és a legjobb pillanatokban osztozik velük, de ott vannak az átsírt, vigasztalással teli esték, napok, amikor arra volt szükség.
Mostanság eléggé kiül rám, hogy nem vagyok a toppon... Tegnap, mikor a beszélgető-körön voltunk, akkor is megkaptam, hogy: "pedig ez rám nem nagyon jellemző." Igen, én vagyok az, aki a legnagyobb bajban is felveszi a kis mosolygó-álarcot, és mosolyog... Szerintem ez nem kétszínűség, ez csupán egy eszköz. Eszköz, hogy ne a sajnáló pillantásokat kapd, hogy ne úgy jöjjenek oda hozzád, hogy: "Úristen, szarul nézel ki, mi a baj? :S" Hanem hogy tudj mosolyogni mindenkivel, esetleg még nevetni is, lehet, hogy nem olyan nevetés, mint mikor minden a legnagyobb rendben van, és mosolyogsz, de egy kis de ja-vu érzést kelt, hogy: ÁÁH IGEN emlékszem milyen, mikor nem ilyen szar minden.
Bár ennek most épp ellenkezője történt. Mostanában nem bírom, hogy ne szomorkodjak reggelente, ma sem volt ez másképp. És különösen jól esett, hogy odajöttek olyanok is, akikről nem is gondoltam volna, hogy mi a baj, volt aki csak egy erőltetett "semmi baj, minden rendben lesz" mosolyt küldött, de volt, aki odaült mellém, és megölelt.
Délután egy nagyon kedves barátnőmmel találkoztam. Vele szoktunk ilyen "boldogság-délutánokat" rendezni, egy finom tea és mindenféle édes dolog társaságában. Mindenkinek ajánlom a hasonló délutánok megrendezését. Szerintem az édes dolgok igenis jót tesznek a léleknek, legalábbis az enyémre hihetetlen hatással vannak. Egyszerűen ÉDES érzés marad utána... Néha jó is ezt a keserűséget a tömény édessel elnyomni.
Mellesleg ma a sorson gondolkodtam... pár idézetet olvasgattam:
"Az emberek boldogtalansága gyakran fakad a kétségbeesett próbálkozásból, hogy olyasmit befolyásoljanak, ami nem tőlük függ."
/Guillaume Musso/
Igen, nagyon okos, szép meglátás, igaz is, de le merném fogadni, hogy szerencsétlen Musso nem sokat szenvedett a sorstól, miközben könyveit megírta... Persze, mindenki ítélkezhet mások felett, csak azt felejti el, amit most én is... Hogy semmit nem tud a másikról, ítélkezünk vakon... Hát ilyenek vagyunk mi: emberek....
Köszönöm, hogy elolvastatok, további szép estét mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése