Péntek.

Végre péntek... Ugye kijelenthetem, hogy nagyon sokan várják hétről-hétre ezt a napot... Ha nem is a bulik miatt, csak azért, mert holnap addig aludhatunk, ameddig csak akarunk! ( Itt jegyezném meg, hogy milyen vicces lesz visszagondolni, mikor felnövünk, és nem lesz hétvégi pihenőnk, mert dolgoznunk kell... )

Eseménydús nap volt a mai is... Már-már el is felejtem néha, hogy "egyedül" vagyok, mert nem vagyok. Annyira pozitívan csalódok mostanában az emberekben, hogy komolyan, jól esik társaságban lennem...
Igen, ez nem mindig volt így, volt, hogy én voltam a kis visszahúzódó senki, akinek nem köszönnek a folyosón, a városban sétálva nem állít meg pár arra sétáló "barát", mivel nem volt jóformán egy sem. Régen sokkal nehezebben barátkoztam, mondhatni: sehogy.

Nem tudom ti hogy vagytok ezzel, de szerintem mindenkinek van egy plátói szerelme... Plátói, mert tudja, hogy soha még csak egy érintés sem lesz köztük, vagy ami van, az nem olyan hátterű, mint amilyenre az ember vágyik. Egy személy, akit ha meglátsz, érzed, hogy Ő az, aki különleges, aki kívül-belül tökéletesen össze van rakva... és soha nem lesz a tiéd. Ma ezen gondolkodtam... ahogy néztem az én kis plátói szerelmem, ( talán nem is szerelmem, mert nyilván nem fogok álmokat kergetni, és szerelmes lenni egy tőlem fényévekre lévő személybe ) vajon ha egy nap odajönne, hogy: Szia... igazából szerelmes vagyok beléd, és senki más érintésére nem vágyom jobban, csak a tiédre, és ezzel a lendülettel megcsókolna.... Belegondoltatok már, hogy akkor összetörik az "elérhetetlen" kép, és egy ugyanolyan srác lesz, mint a többi?! Persze, nem azt mondom én sem, hogy nem én lennék a világ legboldogabb embere, ha ez megtörténne, csak vajon mi lenne akkor, ha senki nem töltené be ezt a szerepet, és összetörne a róla alkotott elérhetetlen kép...!? Érdekes ezen gondolkodni, és belegondolni a te helyzeteddel...!
Nos, az én Plátóim, mondhatni, barátom. Minden nap beszélünk, hülyülünk és el sem tudja képzelni, hogy más szemmel nézek rá... persze én próbálom ezt eltemetni, mikor a lelki gondjairól beszél, de mikor mondjuk csak úgy odajön, és összeér valamink, és érzem az illatát, akkor kicsit elszabadulnak az érzelmeim... Nem mondom, hogy nem fantáziálgatok vele ( és NEM, NEM SZEXUÁLISAN :D ) hanem hogy együtt ülünk egy nyári naplementében meg a hasonló nyálas romantikus filmekbe illő zárójelenetek....

Hát, ma ez járt a fejemben, köszönöm, hogy elolvastad, további szép hétvégét!!