Egy elég érdekes ötletem támadt. Névtelenül írom meg mindennapjaimat, gondolataimat itt. Egy tanulságos, élvezhető blogot szeretnék írni az életemről, a hibáimról, örömről, bánatról, szóval mindenről.
Azt hiszem ennyi körítés elég is volt, és kezdjünk bele.
Anya és Apa egy fergeteges este után, elégedetten karolták át egymást, és aludtak el, nem is sejtve, hogy 9 hónapra rá, egy kis lény fog felsírni a ....-i kórházban... Igen, ez lennék én. "Sam".
A maszlagot tudjátok: gyerekkori "aktok", bárányhimlő, cuki fagyi, torta és minden evő képek, óvoda, iskola...
Az első komolyabban vett kapcsolatom elég csúnya véget ért. Makacs voltam és önfejű, emiatt lett vége, amit persze a mai napig bánok.
Az elmúlt egy évben, kapcsolatok jöttek, mentek. Igazából egy-két héten belül, mindig találtam magamnak valakit... persze, nézhettek kurvának, tudom, jön a lakatos hasonlat ( az a menő kulcs, ami minden lakatot kinyit, de az nem menő lakat, amelyiket minden kulcs kinyit.... ) Igen, el lehet ítélni, de ezekben mind én voltam az áldozat, kihasználtak, átvertek, megaláztak.... ( számszerint 4 kapcsolatom volt, mielőtt itt 10-es nagyságban gondolkodna akárki is ). Megviselt ez a nyár... az a baj velem, és ezt tudom jól, hogy nagyon hamar belesek egy srácba, már annyi is elég, ha szépen néz rám, és nem nyomul az első randin...
-komolyan, miért van az, hogy a pasik, ha vesznek nekünk egy rózsát, máris lecsúszik rólunk a "bugyi", de nekünk igenis meg kell szenvedni egy ajándékért...??!?? -
Szóval a suli kezdetére teljesen romokban volt a lelkem... Aztán jött valaki, aki ezt a káoszt kicsit rendjére rakta... igenám, de ki hallott már olyanról, hogy akit majd' egy fél éven keresztül csak kihasználtak, és ezzel tönkretettek, és csak a szerelemre vágyik, nem szerelmes egy olyan srácba, aki IGAZÁN megérdemelné?! Abszurd, nemde? Hát, kellemetlen érzés, mikor meg kell mondanod neki, hogy: Te vagy a legkedvesebb, legértékesebb srác, akivel valaha is találkoztam, de egyszerűen nem szeretlek.... És ezek után, ő annyit mond, hogy: Rendben, megértem, de maradjunk barátok....
Tudjátok, szerencsésnek mondhatom magam, hogy olyan barátaim vannak, mint amilyeneket magam mellett tudhatok!! Rájöttem, hogy ez a legfontosabb dolog az életben. Akármennyire is szarul érzed magad, és bármilyen cefet bánatos vagy, ott vannak a barátok, akik vállán sírhatsz, majd felemelik a fejed, és egy jót röhögsz velük!! Akiket felhívhatsz, hogy: Figyelj, iszonyat nagy bajban vagyok, gyere X helyre értem... és mennek! Akiknek akármit elmondhatsz a félelem nélkül, hogy visszahallanád, és hogy elítélnének érte...!!
Nos, szerintem egyenlőre bemelegítésnek ennyi elég volt. :) Amúgy is, most kezdtem az egészet, így nem szeretnék lelőni minden "poént". Remélem tetszeni fog a blogom! Kérlek titeket, jelezzetek vissza! Itt Chat-en vagy hozzászólásban!! Köszönöm, hogy elolvastad,
Jó éjt mindenkinek :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése